N-Day

16:45!!! Ekkor érkezik Niki gépe Antalya-ba, hogy elsőként lépjen a táncosaim közül a török riviérára. Persze ha csak mint táncos jönne, akkor még lenne vagy 2 hete, de őt fenntartom személyes boldogságom beteljesítésére. Mert megérdemlem.

Már de 10-kor elindultunk, mert 3 találkozónk is volt animation-manager-ekkel, hotelfőnökökkel és más very-very important személyekkel. Az első rögtön egy szimpatikus fiatalember volt, aki 27 éves létére egy kb. 1000 szobás hotelt igazgatott. Persze aputól kapta, de akkor is. A hotelnek van egy saját amfiteátruma, kb. 500 személyes, ott tolják a műsorokat. De szar.

A 2. találkozónk kevésbé lett volna sikeres, ha véletlenül oda nem vetődik egy manager, akinek rendkívül megtetszett a programunk. Ígéretet kaptunk, hogy rövidesen továbbít minket a legjobb helyekre Side-ben. Hihetetlen, hogy itt mennyire segítőkészek az emberek – persze mind akar egy kicsit keresni is, de nincs ezzel semmi baj. Jó az nekünk is.

A 3. találkozónkon már röhögtünk, persze csak magunkban… Épp beszéltük Marcel-lel, milyen jó lenne a Red Bull-tól valakivel összejönni. Erre a du. 3-kor kezdődő találkozónk főnöke kit mutat be legjobb barátjaként? A Red Bull helyi képviselőjét… Inspirálva éreztük magunkat, kanyarintottunk hát egy olyan bemutatót, hogy eltartott vagy másfél órán át. De megérte…

Mikor elbúcsúztunk, még 60 km-re voltunk a repülőtértől. Odaléptem hát, hisz Niki gépe ezekben a pillanatokban szállt éppen le. Végül mi érkeztünk előbb, ugyanis több mint 1 órát tartott, amíg átesett a különböző ellenőrzéseken és a vízum-beszerzésen.

Dreams come true if you real want it… kinyílt a sötétített-üvegű fotocellás ajtó és egyszer csak ott volt, két bőrönddel és a fekete kobold fejével… és most tartok egy kis szünetet a történetben, mert hirtelen azt éreznéd, egy brazil filmsorozatot olvasol éppen.

Aztán Side ismét, találkozónk volt a Light House főnökével. Hogy elüssük az időt, vizipipáztunk a parton, meg ettünk, aztán már csak unatkoztunk, mert a seggfej csak nem jött. 11-ig vártunk, aztán leléptünk végre.

És eljött a perc, amikor már csak ketten voltunk és erről csak annyit írnék: lovesex is the best thing on the world.

Ahh.

Csalódás

Közben intéztünk pár szponzort is, egy aranykereskedőt és egy bőrruházat-gyártót. A Mississimo és a Miss Triss Show-ban fogjuk a termékeiket prezentálni, és amitől a lányok várhatóan boldogok lesznek, hogy a buli végén 50-70%-os kedvezménnyel megvehetik a cuccokat. Az aranyat is! 70% off, az azért nem semmi! Törökország amúgy is híres arról, hogy jóval olcsóbb itt az ékszer, mint Európában. És még ebből kedvezmény…

Szal igen elégedetten néztünk ki a fejünkből este és éppen baklavát ettünk, amikor a Summer Garden telefonált, hogy nem kéri a programokat. Ill. kéri, de valami egységáron… ami persze 25-50%-kal alacsonyabb az ajánlottnál. Mit mondjak? Nem voltunk vidámak. 2 hetünk ment el, hogy ezzel a gyönyörű és ígéretes lokállal foglalkoztunk – és most semmi.

Szerencsére van B terv, ez pedig a Robin Hood, ahol az egész harmadik szintet megkaphatjuk, hogy saját bulikat rendezzünk. Csak sajna a Robin Hood sokkal szakadtabb, mint a Summer Garden. De minden kezdet nehéz…

Az „Entertainment Center” meg bassza meg magát.

Hot Sun

Ma valami borzasztó meleg volt. A Big Blue hőmérője 37 fokot mutatott. Kimentünk a tengerre és aszalódtunk rendesen. A tenger szerencsére most még kellemes, de áll. pár hét múlva pocsolya-meleggé válik. Tettünk egy sétát a parton és megállapítottuk, hogy a felhozatal igen gyenge. Szerencsére! Kár, hogy ez jelenleg nem nyom a latban, mert a Go-Go itt – legalábbis eu árakon – eladhatatlan.

Valszeg kikészültem a melegtől vagy megszúrt a nap, mert du cselekvésképtelen voltam, 2x is elaludtam a szobámban. Marcel is csak lézengett, majd este “felborult, mint egy gumitehén” (by dj Soundsmith).

A nap remek híre volt viszont, hogy Niki megkapta a repjegyét és csütörtökön érkezik. Már alig várom.

Side – csapó 2

Ismét Summer Garden, és ezúttal végre a fejjel beszéltünk (tudod, amitől bűzlik a hal :-)): a tulajdonossal személyesen. Határozottan indítottunk: valahonnan hozzánk került egy öngyújtó, amelyen ez ált: Summer Garden Entertainment Center. A felvezetés azzal a költői kérdéssel indult, hogy ez vajon hol található, mert nekünk nem tűnt fel…

Ezúttal semmit nem kellett csinálnom azon túl, hogy elindítottam a laptopon a prezentációt: Marcel és Özcan beszéltek helyettem. Szinte semmit nem értettem, de nem éreztem jónak a találkozót. A tulaj nem volt túl lelkes, nem is nézte meg a teljes ajánlatot, csak szemezgetett belőle, továbbá sokat beszélt. 1 órát voltunk nála, végleges választ állítólag szerdán kapunk. Kicsit szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, elvégre 1 hete húzzák már az időt, de Özcan bizakodó volt.

Úgy tűnik, a Light House viszont bekapta a horgot: a hívott telefonált, hogy legyünk szívesek a tulajnak is bemutatni az anyagunkat. OK, leszünk! Így este ismét felkerekedtünk és ezúttal angolul vezettem végig a prezentációt. A pasas érdekes volt, állítólag kurd nemzetiségű és a furcsa az volt benne, hogy nagyon lassan beszélt. Lehet, hogy be volt szívva.

Amiről nem írtam tegnap, hogy Side fantasztikus történelmi emlékekkel van teli, áll. egyiptomi, görög és római romokat is ástak ki a környéken. A belváros felé haladva szinte mindenütt ezeket látod. Van egy komoly amfiteátrum is, ami még használatban is van, jelenleg a Fire of Anatolya tánccsoport lép fel benne. El is határoztam, hogy ezt bizony mindenképpen megtekintem, csak megvárom vele Niki-t, aki remélhetőleg csütörtökön megérkezik. Feltéve, hogy van még szabad hely a repülőre.

Sıde

Este elhagytuk Alanya-t és kiruccantunk Side-be, kb. 60 km-rel távolabb, hogy találkozzunk a Light House managerével. Útközben telefonált Özcan, hogy sikerült beszélnie, az Oxyd főnökével, aki annak ellenére, hogy ma zárva vannak, kinyitja nekünk a helyet és megnézi az anyagunkat. Wow! Hájjal megkentnek éreztük azonnal magunkat.

A Light House nevű hely közvetlenül a parton fekszik, remek kilátással a tengerre. Szépnek nem mondható, nem is túl nagy, egy átlagos mediterrán-jellegű dizsi. Letoltam a prezentációt németül, az ember el volt ájulva, közölte, hogy referál a főnökével és mihamarabb jelentkezik.

Az Oxyd viszont milyen hely! Teltházkor 5000 személy, hatalmas színpad, galériás VIP-részleg és egy szinttel lejjebb egy hatalmas, kivilágított úszómedence, melyre a tánctérről rá lehet látni. Az egész komplexum egy várat jelképez, belül valami egyiptomi-görög stílus-mix dominál; maga az épület pedig a környéken gazdag oxyd nevű vörös ásványból készült, amit egyébként, ha jól tudom, az alumínium alapanyaga.És végre találkoztunk valakivel, aki képben volt a műsorokkal kapcsolatban! Először Marcel beszélt, persze törökül, de azonnal felkaptam a fejem, mikor az egyik mondat közepéből kihallottam: „progressiv house”… Felmentünk a DJ pultba és leesett az állunk: két Pioneer DVD volt bent, pont úgy néztek ki, mint az CDJ-1000-ek, de ezek VDJ-1000-ek voltak… Egymás szavába vágva kérdezgettük az embert: „Ezek meg mik?” (Utána meg egymást: „És ezt most így hogy? Itt, Törökországban?” :-D) Mindenesetre ő egy igen jó kontakt, Isztambulban elismert dj, a cége lézerrel és színpadtechnikával foglalkozik. Tetszettek neki a dolgaink s felajánlotta, hogy segít behatolnunk az isztambuli party-scene-be. Sőt, azt állította, hogy télre haza se akarunk majd menni… Ámen. Úgy legyen.

Állóvíz

Ma igazán kitettem magam a partra, ahelyett, hogy dolgoztam volna, el is vörösödtem teljesen 🙂 Némi naptejjel támogatom a regenerálódást, azért nem vészes a helyzet. Lelátogattam a házunkkal szembe lévő body terembe is, az egész napos semmittevést ellensúlyozandó. Kissé meglepődtem, hogy 9 € el mertek kérni egy alkalomért. Itt vagy olcsó valami, vagy nagyon drága.Aztán utánakérdeztem Özsan-től, és kiderült, hogy nem messze van egy másik terem, ahol 20 €-ért egész hónapban lehet edzeni. Ez már jobban hangzik.

Este lementünk a Summer Garden-ba, úgymond szórakozni. De nem sikerült. Komolyan, tragédia volt a zene. Az még csak hagyján, hogy sok black volt, de azokból is a legrosszabbak, ráadásul mindenféle stílusérzék nélkül összerakva. House zene meg… na hagyjuk. Már azt vártuk, hogy mikor jön a „Hyper, hyper” c. nóta.

Egy dologért érte meg ott lenni: a kebabstand a dızsı elõtt. Valamı fantasztıkus ıze van. Imádtuk.

Várakozás

Tapogatózás, érdeklődés és információgyűjtés: eképpen jellemezhetném itteni tevékenységünket. Vagy egy közhely: tudod, vannak a jó hírek és vannak a rosszak. Melyikkel kezdjem?Kezdjük a rosszal. Nem nagyon lesz gogo-s munka. Hihetetlen, hogy a szakadt, orosz libák valami eszméletlen olcsón, számszerűsítve pl. 5en 150 €-ért dolgoznak egy este. Más kérdés, hogy inkább nekik kellene fizetniük, mert ahogy hallottam, kritikán aluli a színvonaluk. Látni még nem láttam őket, de attól félek, ennek is eljön az ideje.Nézzük a jókat: viszont minden más kell. Nagyon jók a visszajelzések a produkciókkal kapcsolatban, pl. az X Extrém Animáció nagyon tetszik mindenkinek. Zabálják a TranceDrummers-t, érdeklődőek a DJ-k, a Black Daemons és a testfestés iránt, továbbá a Mississimo és a Miss Triss is eladhatónak tűnik. Végül is ezekben a műsorokban is lányok szerepelnek… Végül is örvendetes, hogy végre az osztrák igénytelenség után végre valami hozzáadott értéket követelnek az ügyfelek.

Du. kiderült, hogy a Summer Garden managere vesekővel bajlódik, kórházban kezelik, ezért tovább tolódik a válasz. Már tűkön ülünk.

Strand

Lassan egy hete itt vagyok de ez volt az első nap, hogy strandoltunk egy jó nagyot a Cleopatra Beach-en. Végre a tenger is befogadhatta testemet, remélem, nagy élmény volt neki. Nekem mindenképpen! Finom hullámok voltak s a nap kellőképp megperzselt. A 34 fokot nem lehetett érezni a kellemes tengeri szellő miatt. Azért vigyáztam, hogy annyit ne maradjak kint, hogy új bőrt kelljen növesztenem.

És akkor most hadd szóljak pár szót azokról a butaságokról, amiket páran hisznek Törökországról.Lehet, hogy iszlám ország, de ez sem itt, a török riviérán, sem Isztambulban nem látszik. A nők nem járnak csadorban, a strandon toplessben napoznak a turisták. A mecsetekből naponta 6x hallatszik az ének, de itt le is zárhatjuk az iszlám szerepét a környéken.Persze lehet, ha 100 km-rel beljebb mennénk a hegyek közé, ott más lenne a helyzet…. De itt modernek a népek. Nem is lehetnek mások, hiszen az egész part a turizmusból él. Hihetetlenül kiépítették a környéket. Óriási hotelek, un. nyaralóklubok vannak, több ezer szobával. Rohamtempóban épülnek az új utak, épületek, szórakozóhelyek. Marcel mutatta, hogy hol kezdődött a város 7 évvel ezelőtt. Most ugyanott házak, üzletek, pezseg az élet, dolgoznak és nyaralnak az emberek…A közbiztonság kiváló, és bármilyen hihetetlen vagy sem, a törökök rendkívül kedvesek és segítőkészek. Én személy szerint jól kijövök az osztrákokkal is, de ők valahogy… melegebbek. Na nem úgy, te kis huncut, ne értsd félre, hanem lélekben. Bemész valahová egy üzletbe és az eladó elbeszélget veled… őszinte érdeklődésből. Ilyet otthon vagy Ausztriában ritkán tapasztalsz.Ugyan Törökország messze van még az EU-tól, de egyáltalán nem annyira, mint gondolnád. Először is nem lepusztult. Nagyon is modern, ha csukott szemmel idehoznának, nem mondanád meg, hogy hol vagy. A munkaerő olcsó és ezért rendkívüli az exportja. Méteráruban pl. uralkodó… Áll. pár éve van egy igen jó kormánya, ami fejlődő pályára állította az országot. De még milyenre… Most már látom, miért akarják az EU-vezetők annyira keblükre ölelni Ázsia legészakibb országát. Ha csak a 10%-át meg tudják fogni annak az expanziónak, ami itt van… A mocskos, harácsoló politikusok. Mit számít az iszlám, pénz beszél és végül is (ez itt az ász) van rá esély, hogy 10 év múlva – mire a csatlakozás realitássà válik – az iszlám még hátrébb szorul.Szal aki akar, féljen nyugodtan, de kb. annyi igaza van, mint kedvenc főnökömnek az Elmauer Tenne-ből, amikor kitalálta, hogy ő majd ellátogat Magyarországra, kiáll az utcára és a csinos lányokat elhozza go-go-zni Tirolba. Én persze megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy el is fognak jönni? Értetlenül nézett rám és visszakérdezett: “Miért ne jönnének? Hiszen ti ott éheztek…” (1996, Tirol, Ausztria)

A bemutató

2 nap!

Ennyi ment el azzal, hogy elkészítettem a bemutatót. Az első nap, hogy felraktam a rohadék laptopra a szükséges programokat. A 2. hogy az összes kis hülye logot meg képet beraktam egy powerpoint file-ba. Hogy ez milyen szar program! Még sosem használtam így meg is kellett tanulnom kezelni. Ráadásul lassú, meg néha akadozik is. Még szerencse, hogy legalább nem fagy.

Persze épp hogy csak kész lettem vele, s az úton végre volt egy kis időm azon parázni, hogy az egészet nem németül, hanem angolul kell megtartanom. Szerencsére pár katalógusszöveget lefordítattam már angolra és ezeket áttöltöttem a skycom-ra, hogy az autóban tanulmányozhassam. Ez arra volt jó, hogy ráébredjek: elfelejtettem angolul. S ahhoz, hogy mégis rendesen felkészüljek, kellene még vagy 1 nap.

 

 

Szal lámpalázas voltam ismét, hosszú idő óta először! Már ezért megérte. A két menedzsert ráadásul állandóan zaklatták közben, emiatt folyton meg kellett szakítanom a mondandómat. Özcan meg sürgetett. A 3. alkalommal már beszóltam, hogy ha valakinek itt nincs ideje erre, akkor inkább hazamegyünk és visszajövünk egy olyan időpontban, amikor lesz. Vagy írok egy listát a műsorok neveivel és odaadom, aztán válasszanak. Csak akkor minek kell a bemutató.

Özcan meg is sértődött, aztán hazafelé veszekedett kicsit Marcellal, aki nekem adott igazat. Kicsit parás most a helyzet, hogy mi lesz, ha ő esetleg kiszáll a bizniszből. Ugyanis nagyon jó kapcsolatai vannak, elvégre 11 éve nyomja az ipart a városban.

Mind1, meglátjuk, mi lesz, a Summer Garden meg csütörtökön ad választ, hogy mire tart igényt. Jobb későn, mint soha.

Költözünk

Tegnap Özcan (ejtsd: Öczsan) intézett nekünk egy lakást, amit 11-kor elfoglaltunk. Ugyan nagyobbra számítottam, de egyelőre jó ez: nappali + 2 háló, 3 erkély (Ugyan nem tudom, minek ennyi de mind1.) Viszonylag szépen berendezve, tv, garnitúra, mosógép stb. Ja és vadonatúj, még nem lakott benne senki.

Még mindig dög fáradt voltam, a délutánt végigaludtam. Némi depresszió is bejátszott a képbe: lenyomott az előttem álló feladat nagysága. Hülye kérdések: mi van, ha nem sikerül? Úgy éreztem magam, mint januárban a Skyland-on: semmihez nem volt kedvem, legszívesebben téli álomba merültem volna. De mivel volt vagy 30 fok, maradt csak nyári…

Este elkezdtünk dolgozni: meglátogattuk a Summer Garden-t és a Robin Hood-ot. Az első hely valami hihetetlen szép: kb. 2000 személyes, mindenhol szökőkutak és vízesések, növények, virágok, pamlagok, egy óriási kivetítő és egy szuper színpad. 2 manager-rel beszéltünk és rögtön kiderült, hogy itt az emberek másképp viszonyulnak egymáshoz: Ausztriában a legtöbb esetben csak rövid beszélgetés, majd katalógusotthagyás következik, míg itt igénylik a személyes magyarázatot, minél több információt és a KAPCSOLATOT. Nem félnek az embertől, hogy jaj, itt most el akarnak adni nekem valamit. Szimpatikus hozzáállás.

 

 

Emiatt aztán nem is voltam kellőképp felkészülve, na meg a legújabb programmok hiányoztak is a katalógusból. Megállapodtunk, hogy tartok egy prezentációt a laptopommal, hogy mit is kínálunk pontosan.

A 2. hely, a Robin Hood némiképp szakadtabb, de 4 szintes! A főnök áll. írástudatlan… Mint egy olasz filmben, szuper iroda a 4. szinten, hatalmas íróasztal mögött ül az ember és mindenféle okostojás rohangászik körülötte. Az ajánlat tetszik, mi azért próbáljuk lebegtetni: a Summer Garden-nel kötendő exkluzív szerződés azért jobban feküdne.

Némiképp megnyugodva térünk haza. Rómeót kivisszük a tengerpartra, az eb meg van őrülve a homoktól, rohangál fel-alá, hempereg és boldog. Mi cigizünk a parton, hallgatjuk a hullámok dolby surround muzsikáját és töltődünk, miközben reménytelien pislognak ránk a csillagok.

Függöny.