N-Day

16:45!!! Ekkor érkezik Niki gépe Antalya-ba, hogy elsőként lépjen a táncosaim közül a török riviérára. Persze ha csak mint táncos jönne, akkor még lenne vagy 2 hete, de őt fenntartom személyes boldogságom beteljesítésére. Mert megérdemlem.

Már de 10-kor elindultunk, mert 3 találkozónk is volt animation-manager-ekkel, hotelfőnökökkel és más very-very important személyekkel. Az első rögtön egy szimpatikus fiatalember volt, aki 27 éves létére egy kb. 1000 szobás hotelt igazgatott. Persze aputól kapta, de akkor is. A hotelnek van egy saját amfiteátruma, kb. 500 személyes, ott tolják a műsorokat. De szar.

A 2. találkozónk kevésbé lett volna sikeres, ha véletlenül oda nem vetődik egy manager, akinek rendkívül megtetszett a programunk. Ígéretet kaptunk, hogy rövidesen továbbít minket a legjobb helyekre Side-ben. Hihetetlen, hogy itt mennyire segítőkészek az emberek – persze mind akar egy kicsit keresni is, de nincs ezzel semmi baj. Jó az nekünk is.

A 3. találkozónkon már röhögtünk, persze csak magunkban… Épp beszéltük Marcel-lel, milyen jó lenne a Red Bull-tól valakivel összejönni. Erre a du. 3-kor kezdődő találkozónk főnöke kit mutat be legjobb barátjaként? A Red Bull helyi képviselőjét… Inspirálva éreztük magunkat, kanyarintottunk hát egy olyan bemutatót, hogy eltartott vagy másfél órán át. De megérte…

Mikor elbúcsúztunk, még 60 km-re voltunk a repülőtértől. Odaléptem hát, hisz Niki gépe ezekben a pillanatokban szállt éppen le. Végül mi érkeztünk előbb, ugyanis több mint 1 órát tartott, amíg átesett a különböző ellenőrzéseken és a vízum-beszerzésen.

Dreams come true if you real want it… kinyílt a sötétített-üvegű fotocellás ajtó és egyszer csak ott volt, két bőrönddel és a fekete kobold fejével… és most tartok egy kis szünetet a történetben, mert hirtelen azt éreznéd, egy brazil filmsorozatot olvasol éppen.

Aztán Side ismét, találkozónk volt a Light House főnökével. Hogy elüssük az időt, vizipipáztunk a parton, meg ettünk, aztán már csak unatkoztunk, mert a seggfej csak nem jött. 11-ig vártunk, aztán leléptünk végre.

És eljött a perc, amikor már csak ketten voltunk és erről csak annyit írnék: lovesex is the best thing on the world.

Ahh.