Side – csapó 2

Ismét Summer Garden, és ezúttal végre a fejjel beszéltünk (tudod, amitől bűzlik a hal :-)): a tulajdonossal személyesen. Határozottan indítottunk: valahonnan hozzánk került egy öngyújtó, amelyen ez ált: Summer Garden Entertainment Center. A felvezetés azzal a költői kérdéssel indult, hogy ez vajon hol található, mert nekünk nem tűnt fel…

Ezúttal semmit nem kellett csinálnom azon túl, hogy elindítottam a laptopon a prezentációt: Marcel és Özcan beszéltek helyettem. Szinte semmit nem értettem, de nem éreztem jónak a találkozót. A tulaj nem volt túl lelkes, nem is nézte meg a teljes ajánlatot, csak szemezgetett belőle, továbbá sokat beszélt. 1 órát voltunk nála, végleges választ állítólag szerdán kapunk. Kicsit szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, elvégre 1 hete húzzák már az időt, de Özcan bizakodó volt.

Úgy tűnik, a Light House viszont bekapta a horgot: a hívott telefonált, hogy legyünk szívesek a tulajnak is bemutatni az anyagunkat. OK, leszünk! Így este ismét felkerekedtünk és ezúttal angolul vezettem végig a prezentációt. A pasas érdekes volt, állítólag kurd nemzetiségű és a furcsa az volt benne, hogy nagyon lassan beszélt. Lehet, hogy be volt szívva.

Amiről nem írtam tegnap, hogy Side fantasztikus történelmi emlékekkel van teli, áll. egyiptomi, görög és római romokat is ástak ki a környéken. A belváros felé haladva szinte mindenütt ezeket látod. Van egy komoly amfiteátrum is, ami még használatban is van, jelenleg a Fire of Anatolya tánccsoport lép fel benne. El is határoztam, hogy ezt bizony mindenképpen megtekintem, csak megvárom vele Niki-t, aki remélhetőleg csütörtökön megérkezik. Feltéve, hogy van még szabad hely a repülőre.

Strand

Lassan egy hete itt vagyok de ez volt az első nap, hogy strandoltunk egy jó nagyot a Cleopatra Beach-en. Végre a tenger is befogadhatta testemet, remélem, nagy élmény volt neki. Nekem mindenképpen! Finom hullámok voltak s a nap kellőképp megperzselt. A 34 fokot nem lehetett érezni a kellemes tengeri szellő miatt. Azért vigyáztam, hogy annyit ne maradjak kint, hogy új bőrt kelljen növesztenem.

És akkor most hadd szóljak pár szót azokról a butaságokról, amiket páran hisznek Törökországról.Lehet, hogy iszlám ország, de ez sem itt, a török riviérán, sem Isztambulban nem látszik. A nők nem járnak csadorban, a strandon toplessben napoznak a turisták. A mecsetekből naponta 6x hallatszik az ének, de itt le is zárhatjuk az iszlám szerepét a környéken.Persze lehet, ha 100 km-rel beljebb mennénk a hegyek közé, ott más lenne a helyzet…. De itt modernek a népek. Nem is lehetnek mások, hiszen az egész part a turizmusból él. Hihetetlenül kiépítették a környéket. Óriási hotelek, un. nyaralóklubok vannak, több ezer szobával. Rohamtempóban épülnek az új utak, épületek, szórakozóhelyek. Marcel mutatta, hogy hol kezdődött a város 7 évvel ezelőtt. Most ugyanott házak, üzletek, pezseg az élet, dolgoznak és nyaralnak az emberek…A közbiztonság kiváló, és bármilyen hihetetlen vagy sem, a törökök rendkívül kedvesek és segítőkészek. Én személy szerint jól kijövök az osztrákokkal is, de ők valahogy… melegebbek. Na nem úgy, te kis huncut, ne értsd félre, hanem lélekben. Bemész valahová egy üzletbe és az eladó elbeszélget veled… őszinte érdeklődésből. Ilyet otthon vagy Ausztriában ritkán tapasztalsz.Ugyan Törökország messze van még az EU-tól, de egyáltalán nem annyira, mint gondolnád. Először is nem lepusztult. Nagyon is modern, ha csukott szemmel idehoznának, nem mondanád meg, hogy hol vagy. A munkaerő olcsó és ezért rendkívüli az exportja. Méteráruban pl. uralkodó… Áll. pár éve van egy igen jó kormánya, ami fejlődő pályára állította az országot. De még milyenre… Most már látom, miért akarják az EU-vezetők annyira keblükre ölelni Ázsia legészakibb országát. Ha csak a 10%-át meg tudják fogni annak az expanziónak, ami itt van… A mocskos, harácsoló politikusok. Mit számít az iszlám, pénz beszél és végül is (ez itt az ász) van rá esély, hogy 10 év múlva – mire a csatlakozás realitássà válik – az iszlám még hátrébb szorul.Szal aki akar, féljen nyugodtan, de kb. annyi igaza van, mint kedvenc főnökömnek az Elmauer Tenne-ből, amikor kitalálta, hogy ő majd ellátogat Magyarországra, kiáll az utcára és a csinos lányokat elhozza go-go-zni Tirolba. Én persze megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy el is fognak jönni? Értetlenül nézett rám és visszakérdezett: “Miért ne jönnének? Hiszen ti ott éheztek…” (1996, Tirol, Ausztria)

Költözünk

Tegnap Özcan (ejtsd: Öczsan) intézett nekünk egy lakást, amit 11-kor elfoglaltunk. Ugyan nagyobbra számítottam, de egyelőre jó ez: nappali + 2 háló, 3 erkély (Ugyan nem tudom, minek ennyi de mind1.) Viszonylag szépen berendezve, tv, garnitúra, mosógép stb. Ja és vadonatúj, még nem lakott benne senki.

Még mindig dög fáradt voltam, a délutánt végigaludtam. Némi depresszió is bejátszott a képbe: lenyomott az előttem álló feladat nagysága. Hülye kérdések: mi van, ha nem sikerül? Úgy éreztem magam, mint januárban a Skyland-on: semmihez nem volt kedvem, legszívesebben téli álomba merültem volna. De mivel volt vagy 30 fok, maradt csak nyári…

Este elkezdtünk dolgozni: meglátogattuk a Summer Garden-t és a Robin Hood-ot. Az első hely valami hihetetlen szép: kb. 2000 személyes, mindenhol szökőkutak és vízesések, növények, virágok, pamlagok, egy óriási kivetítő és egy szuper színpad. 2 manager-rel beszéltünk és rögtön kiderült, hogy itt az emberek másképp viszonyulnak egymáshoz: Ausztriában a legtöbb esetben csak rövid beszélgetés, majd katalógusotthagyás következik, míg itt igénylik a személyes magyarázatot, minél több információt és a KAPCSOLATOT. Nem félnek az embertől, hogy jaj, itt most el akarnak adni nekem valamit. Szimpatikus hozzáállás.

 

 

Emiatt aztán nem is voltam kellőképp felkészülve, na meg a legújabb programmok hiányoztak is a katalógusból. Megállapodtunk, hogy tartok egy prezentációt a laptopommal, hogy mit is kínálunk pontosan.

A 2. hely, a Robin Hood némiképp szakadtabb, de 4 szintes! A főnök áll. írástudatlan… Mint egy olasz filmben, szuper iroda a 4. szinten, hatalmas íróasztal mögött ül az ember és mindenféle okostojás rohangászik körülötte. Az ajánlat tetszik, mi azért próbáljuk lebegtetni: a Summer Garden-nel kötendő exkluzív szerződés azért jobban feküdne.

Némiképp megnyugodva térünk haza. Rómeót kivisszük a tengerpartra, az eb meg van őrülve a homoktól, rohangál fel-alá, hempereg és boldog. Mi cigizünk a parton, hallgatjuk a hullámok dolby surround muzsikáját és töltődünk, miközben reménytelien pislognak ránk a csillagok.

Függöny.

Első benyomások

12 óra alvás, bár nem mondhatnám, hogy elég volt. Szokásos első lépések: pénzváltás, telefonkártya vásárlás, séta a városban… Hogy milyen is Alanya? A fekvése gyönyörű. A város közepén egy félsziget, mely messze benyúlik a tengerbe. Ráadásul nem sík, hanem pár száz méter magas, a tetején egy várral vagy inkább egy erőddel. A félsziget 2 oldalán strand és hotelek meg lakóházak vegyesen. A part nagyrészt apró kavicsos, ahogy egyre kijjeb mész, úgy lesz egyre finomabb, homokszerubb a part.

A tenger elég hamar mélyül, ma viszonylag nagyobb hullámok voltak. És az a finom, tengeri szél… Wow, this is the real life.

A város tele van kis shopokkal, elég jó árukészlettel és semmi sem túl drága. Két nagyobb út szeli át Alanya-t a parttal párhuzamosan, a közelebbi inkább a turisták által látogatott, a távolabbin állítólag olcsóbban lehet vásárolni. Persze mindenhol lehet alkudni, sot kell is! Ez egy játék, hozzá tartozik az itteni élethez…

 

Este megtettük az elso körünket a parti szórakozónegyedben. Anyám borogass, itt tényleg hatalmas diszkók vannak… A James Dean pl. 5 emeletes… Hihetetlen nagyok. 1000 személytől felfelé… Kicsit más perspektívák vannak a műsoreladással. Hiába, nem 200 főből kell kitermelni a műsor 500-1000 €-s árát.

Viszont a zene… Hát kritikán aluli. Mindenhol black és egy kevés régi, rossz house. Ahogy Marcel mondja, kindertechno. Úgy látom, az itteni mentalitáshoz közelebb áll ez a néger kavarós zene. Persze ebbol is lehetne színvonalasat játszani… Nos, ausztriával egy szintű ízléstelenség honol.

OK, persze én elfogult vagyok nagyon meg up to date in styles, lehet, hogy neked tetszene. Mindenesetre érzem, hogy ráfér a népre némi zenei hittérítés. Hogy bejön-e vagy sem, majd elválik.

Később elmentünk egy török étterembe eskembe-t enni, ez egy spéci leves, marhagyomorból készül. Finom volt, én különben is nyitott vagyok minden újra s szerencsémre Marcel valóságos gasztronómiai idegenvezetést tart, just for me.

Aztán home, némi füst és mára függöny.