Első benyomások

12 óra alvás, bár nem mondhatnám, hogy elég volt. Szokásos első lépések: pénzváltás, telefonkártya vásárlás, séta a városban… Hogy milyen is Alanya? A fekvése gyönyörű. A város közepén egy félsziget, mely messze benyúlik a tengerbe. Ráadásul nem sík, hanem pár száz méter magas, a tetején egy várral vagy inkább egy erőddel. A félsziget 2 oldalán strand és hotelek meg lakóházak vegyesen. A part nagyrészt apró kavicsos, ahogy egyre kijjeb mész, úgy lesz egyre finomabb, homokszerubb a part.

A tenger elég hamar mélyül, ma viszonylag nagyobb hullámok voltak. És az a finom, tengeri szél… Wow, this is the real life.

A város tele van kis shopokkal, elég jó árukészlettel és semmi sem túl drága. Két nagyobb út szeli át Alanya-t a parttal párhuzamosan, a közelebbi inkább a turisták által látogatott, a távolabbin állítólag olcsóbban lehet vásárolni. Persze mindenhol lehet alkudni, sot kell is! Ez egy játék, hozzá tartozik az itteni élethez…

 

Este megtettük az elso körünket a parti szórakozónegyedben. Anyám borogass, itt tényleg hatalmas diszkók vannak… A James Dean pl. 5 emeletes… Hihetetlen nagyok. 1000 személytől felfelé… Kicsit más perspektívák vannak a műsoreladással. Hiába, nem 200 főből kell kitermelni a műsor 500-1000 €-s árát.

Viszont a zene… Hát kritikán aluli. Mindenhol black és egy kevés régi, rossz house. Ahogy Marcel mondja, kindertechno. Úgy látom, az itteni mentalitáshoz közelebb áll ez a néger kavarós zene. Persze ebbol is lehetne színvonalasat játszani… Nos, ausztriával egy szintű ízléstelenség honol.

OK, persze én elfogult vagyok nagyon meg up to date in styles, lehet, hogy neked tetszene. Mindenesetre érzem, hogy ráfér a népre némi zenei hittérítés. Hogy bejön-e vagy sem, majd elválik.

Később elmentünk egy török étterembe eskembe-t enni, ez egy spéci leves, marhagyomorból készül. Finom volt, én különben is nyitott vagyok minden újra s szerencsémre Marcel valóságos gasztronómiai idegenvezetést tart, just for me.

Aztán home, némi füst és mára függöny.